Körülbelül egy éve vagyok a Belső kör tagja, ebből voltak intenzívebb és kevésbé intenzív időszakok az önismereti utazásomban. Ennek során sok apró lépést tettem, sok mindenben formálódtam, voltak nagy felismeréseim, noha tudom, hogy ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Olyan ez, mint amikor az ember elkezdi beleásni magát komolyabban egy tudományos témába, elolvassa az alap kutatásokat és a legújabb irodalmat, és minél többet tud róla, annál inkább érzi, mennyire kevés valójában a tudása azon a területen. Ez néha elkeserít, és fel akarom adni, de akkor mindig eszembe jutnak a szavaid, Zsófi, hogy minden apró lépés számít. Apró lépés, hogy sokszor már eszembe jut egy-egy automatikus reakcióm közben, hogy ezt nem így kellene csinálnom. Hogy sokszor már nem engedek az önkritikus hangomnak, a szégyennek. Hogy tudom, ha hibáztam, az nem a világ vége. Hogy tudok, egy-egy nagyon rossz reakcióm, vagy napunk után újra kapcsolódni a gyermekemmel.